Feladom
Bármennyire mondom kibírom
Én az életet akkor is sírom
Még a jót sem tudom élvezni
Hogy ez jó?Meg kéne kérdezni
De minek hát
Végül is vége lesz majd egyszer
Mert az élet mérgező vegyszer
Mi mindig fáj
Hiába vannak a barátok és családok
Van egy érzés amit senkinek sem ajánlok
A szívemben van és mégsem gyógyul
Adok neki olyat arról kódul
Meddig kell még hát várni
hogy a fájdalomtól meglehessen válni
Vagy ez oly dolog lenne
mitől megválni nagyon nehezen menne?
Szeretlek
Mondanám neked hogy szeretlek
De látom mások is szeretnek
Néha néha féltékeny vagyok
Ezért én undok vagyok nagyon
Mikor megtudtam hogy xy (minimum 2 szótagos név) szeret
És hogy csapja neked a szelet
Elszállt tőlem minden remény
hogy te soha nem leszel az enyém
De ha meg is kérdezném
Félnék hát a választól
Mert én azt is vélhetném
hogy a válasz fárasztó
Félek hogy kinevetsz
Ha elmondom ki szeret
Ha lemondom én vagyok
aki szeret nagyon
Ennek nincs címe MÉG de majd lesz egyszer
Utálom az életet
Utálom a létedet
Gyülöllek mert megszülettél
S életem része lettél
Hagyj már egyes egyedül engem
Had számoljak el a sötétséggel bennem
Senki sem tudja milyen vagyok
hogy min gondolkozok amikor egyedül vagyok
Számomra természetes a halál
A bűnömért ez az ami jár
De én olykor-olykor mégis félek
Nem vagyok más csak egy bűnös lélek
Megváltásért imádkozom
de magamat inkább kiátkozom
Hisz én nem érdemlek már mást
Örökkön örökké tartó kárhozást